- Üdvözlöm, dr. Zsé vagyok a ***-tól, miben segíthetek? - kezdtem, mint minden hívást.

- Hello, egy szesszám kellene. - nem értettem, hogy pontosan mit akar, de tudakozik, az biztos.

- Igen, egy pillanat... mondaná a nevet amit keresünk? - kattintottam a keresőbe és vártam a nevet vagy a számot.

- Nem nevet, szexszámot szeretnék. - szólt az amúgy kellemes férfihang, és már értettem azt is, hogy mit akar. de rajtam nem fog ki :)

- Értem Uram, de ez itt a telfonszám tudakozó, ahol név vagy cím vagy szám alapján keresünk, ilyennel én nem szolgálhatok Önnek. - folytattam minden akadozás nélkül, mit nekem egy ilyen alak, majd pont ettől fogok elpirulni.

- De... a kollégája a múltkor adott egy számot... nála volt ilyen újság. - próbálkozott tovább, hátha.

- Sajnálom Uram, én max hávégét olvasok, ilyen jellegű újságot nem, úgyhogy nem tudok segíteni.

- Miért nem olvas szexújságot? - vitte tovább a fonalat, de hiába.

- Perpillanat dolgozom, a szünetben hávégét olvasok, nem tudok segíteni. Talán nézelődjön a neten vagy az ilyen jellegű lapokban, de ne nálunk. Tájékoztatom, hogy hívását komolytalannak ítélem, ezért bontom a vonalat. - fejeztem be a szokásos szöveggel, és tényleg bontottam a vonalat.

Pár perc múlva újra telefonált az illető, ismét én kaptam a hívást:

- Üdvözlöm, dr. Zsé vagyok a ***-tól, miben segíthetek?

- Majd én megtanítalak szexre! - szólt a kellemes férfihang, most egy kissé hörgősre váltva.

- Sajnálom uram, de ebben szerintem már nincs sok tanulnivalóm, ráadásul hívását komolytalannak ítélem, és bontom a vonalat. - katt.

Pár perc múlva újra telefonált az illető, harmadszor is én kaptam a hívást:

- Üdvözlöm, dr. Zsé vagyok a ***-tól, miben segíthetek?

- Akkor taníts te engem a szexre! - folytatta volna a beszélgetést a pasas. 

- Uram, szerintem egy pszichológust kellene keresnie vagy egy nőt, de én nem tudok önnek szextelefonszámot adni. Csak **-s telefonszámokat tudok keresni. Tájékoztatom hogy hívását ismét komolytalannak ítélem, így ismét bontom a vonalat.

Pár perc múlva újra telefonált, akkor egy kollégához futott a hívása, aki rövid úton eltanácsolta perverzünket. Ő azonban nem adta fel a dolgot, és ismét én kaptam a hívást, ez volt aznap az utolsó:

- Üdvözlöm, dr. Zsé vagyok a ***-tól, miben segíthetek?

- Tanííííts! - szólt a kétségbeesett hang.

- Uram, ugye tudja, hogy a hívások rögzítésre kerülnek? És azt is tudja, hogy ha tovább folytatja akkor a következő pár napban a cég biztonsági emberei bármikor visszahívhatják Önt? - és magától letette, nem csodálom :)

Egy héttel később azonban ismét belémbotlott, nagy szerencsétlenségére:

- Üdvözlöm, dr. Zsé vagyok a ***-tól, miben segíthetek?

- Úgy nyalnék egyet... - ismerős hang, ismerős beszéd, jaj neee, megint? unalmas már.

- Értem Uram, akkor talán vegyen egy fagylaltot! - válaszoltam szemét módon, de bejött a dolog, mert megzavarodott: 

- ..... de de miért nem érti meg a problémámat? Most... most beverem, vagyis... kiverem!

- Értem Uram, csak ne a falba mert az fájni fog. És legyen szíves ne zaklassa az ügyfélszolgálat munkatársait, egyszer már tájékoztattam hogy mi lesz a következménye. Emlékszik? És most tájékoztatom hogy hívását... - de nem kellett végig mondanom, mert magától letette.

Sajnos aznap még párszor telefonált, valószínűleg hozzám is jött vonalba, mert több hívást azonnal letettek, amint köszöntem, valamiért nem akart velem beszélni :) Hát ez van, érzéketlen vagyok az ilyen problémákkal szemben. Telefonálónk nem hiányzik azóta sem.

Nem tudom, mire számít az ilyen alak? Hogy elsírom magam, vagy elkezdek vele kiabálni? Nemcsak én, de a többiek is elég "képzettek" vagyunk, idegeink mint az acél, egy ilyen meg sem rezgeti. Nem botránkoztat meg, ellenben annyira tud bosszantani hogy ezzel kell foglalkozni ahelyett hogy az eredeti feladatomat csinálhatnám. Vazz.