avagy lehet valaki szerencsés is
Volt nékem egy motorom, egy gyönyörű bordó 250-es Suzuki Banditom. Nagyon szép és jó és minden volt, de túl hamar vettem, túl hamar vártam el olyan tudást magamtól, amit nem 10km megtétele után birtokol az ember. Így egy idő után elkezdtem félni a saját motoromtól, és alig egy év után el is adtam. Egy ismerős vette meg, az az ismerős, aki motorozni tanított, aki segített a megvételnél is, és a motor is nála telelt a garázsban a kecskék mellett. Egyszóval megbíztam benne. Miért ne tettem volna? Úgy gondoltam, hogy ha felülök mellé és 160-as sebességgel sem félek mögötte, ráadásul jegy ideje ismerem, abból baj nem lehet. Pedig lett.
Szerencsémre volt adásvételi szerződésünk, bővebb mint az elvárható, amiben még azt is leírtuk, hogy hány részletben fogja kifizetni a gépet a férfi, akit nevezzünk Józsinak. Józsi persze mondta, hogy ugyan, minek a bő szerződés, hiszen amint lehet, kifizeti az árat, de az üzlet az üzlet alapon, nem engedtem a dologból. És ez volt az én nagy szerencsém. A pénz, a motor és vele együtt Józsi is eltűnt a színről pár részlet után. Ha hívtam, nem vette fe, ha mégis, akkor majd adok de most a kecskék is éheznek volt a válasz. Türelmes és megértő ember lévén egy ideig elviseltem, majd tűrtem a dolgot, de a fene essen belé, mégiscsak a fele pénzzel lógott a fickó.
Majdnem másfél év várakozás után megérett a gondolat: ezt a pénzt én csakazértis meg/visszaszerzem. Rajtam nem fog egy ilyen alak egy forintot sem nyerni. Sőt! Egy szép augusztusi napon felhívtam az egyik vállalkozásban jártas ismerősömet, és tanácsot kértem tőle. A kapott tanács lényege egyszerű volt. Kereshetek magánbehajtót aki vagy erőszakkal vagy minden mozdítható tárgy ellenében megszerzi a pénzemet, vagy bírósághoz fordulok, és remélem a legjobbakat. A két lehetőség között több különbség is van. Az első eset gyors de erőszakos és nem túl kellemes megoldás, ráadásul bizonytalan és még tetemes százalékot is kell fizetnem. A második esetben békés módon, csak egy kicsit lassabban juthatok a pénzemhez, ami bár szintén bizonytalan, de siker esetén kamatokat is kapok, és még az előleg is visszajár majd.
Ez utóbbit választottam, de nem lennék dr. Zsé, ha előtte nem figyelmeztetem Józsit. Küldtem is egy szép gépelt tértivevényes levelet, melyben az állt, hogy ha egy megnevezett dátumig egy fillért sem kapok, akkor ügyvédhez majd rajta keresztül bírósághoz fordulok. Szerencsétlenségére a levelet átvette, az ezt igazoló tértivevényt megkaptam, viszont pénzt azt nem láttam, így tényleg ügyvédhez mentem.
Az ügyvéd minden iratot megnézett, a szerződést, a napra pontos feljegyzéseimet a kapott pénzösszegekről, a kiküldött levelet de még a tértivevényt is. Ne aggódj, mondta, elindítjuk, szerintem menni fog a dolog. Hogy mikorra lesz ebből pénzed, ha egyáltalán lesz, nos, azt nem tudom megmondani, de biztosan nem holnap lesz. Leggyorsabb esetben a bíróság kéthárom hónap alatt megítéli a dolgot, aztán még több hónap és behajtót is rendelnek az ügyhöz, aztán majd ő intézkedik a szokásos módon. Ne számítsak semmi gyorsra, ez olyan mint az elefánt: megfontolt de hatékony. Ha Józsi vitatná a dolgot akkor nehezebb ügyünk lesz, de ez nem valószínű. Ekkor volt 2006 november.
Az ügyvédnek igaza lett, mindössze két hónap kellett egy jogerős ítélethez (06.12), plusz mégegy, mert emberünk át sem vette a leveleket, vagyis nem vitatta a dolgot, a jogerőre emelkedés 2007 januárban volt. Itt eltelt majd fél év míg kiutaltak egy behajtót (07.09), majd egy újabb hónap, hogy csekket kapjak a költségek megelőlegezésére. A csekket már másnap befizettem, így a behajtó nekiláthatott a dolgának. Sajnos első körben nem talált se munkáltatót se semmit, és a helyszíni szemlén sem várta őt senki, így az ügy elült egy időre. De nem hagytam annyiban a dolgot, és újabb pár hónap után (08.05) megkértem, ismét nézzen utána az illetőnek, de legalább csináljon valamit. Itt egy kicsit "felpörögtek" az események. Kaptam ugyanis egy bejegyzést, hogy valami ingatlanon lévő tulajdonára végrehajtási jogot jegyeztek be (08.08), illetve egy hónappal később egy olyan terjedelmes levelem is érkezett, mi szerint egy hónap múlva elkezdik a fizetésének 33%-át vonni és részemre átutalni (08.10).
A levélben hosszas levezetés után az is kiderült, hogy az eredetileg megítélt összeg azóta majdnem a duplájára duzzadt: a kamatok, az ügyvédi díj, a behajtó jutaléka, a behajtónak általam megfizetett előleg, a postaköltség, de még az illeték is benne foglaltatik a megfizetendő összegben, amire addig ketyeg a nem kicsiny kamat, míg az utolsó forintot meg nem kapom. A levonásért és az utalásért a munkáltató a felelős.
A fizetés terhelését megkezdték, a behajtó megkapta a saját jutalmát, és nekem is érkezett egy csinos részlet. Igaz, ha csak 1000 huf érkezik, én már azt is csinosnak éreztem volna :) Ekkor már 2008 decembert írtunk. A következő részlettel azonban történt valami, mert nem érkezett meg sem az, sem az utánalévő, így ismét a behajtóhoz fordultam. Megkértem, hogy legyen szíves ismét utánanézni, mi történt, mert pénz az nem érkezik. Levélben kértem azt is, hogy amennyiben a fizetésből nem lehetséges a tartozás teljesítése, akkor a végrehajtási jogot szeretném érvényesíttetni. Vagyis akkor árverezünk.
Erre úgy tűnik, mégsem lesz szükség, mert a részletek folyama újra megindult, azóta rendszeresen kapom a havi összegeket, sőt, egy elmaradt részletet is kifizettek már. Még egy év és minden tartozás a múlté lesz. Szerencsém van, mert ez így elég komoly tanulópénz lett volna...
