Zsé blogja

Az előző, magas vérnyomással foglalkozó bejegyzésemben ígértem, hogy külön is írok a magnézium tartalmú ételekről. Nos, a magnézium, rövidítve Mg++, a földkéreg ásványiban igen elterjedt, gyakori alkotóelem, elsősorban a magnezitben és a dolomitban található meg. Szerencsénkre azonban egyéb formában is előfordul, mint pl. növényekben és magokban is.

A magas vérnyomás a cukorbetegséhez hasonlóan szintén egy alattomos mizé, aki ebben "szenved", sok bajtól óvhatja meg magát, ha kellő figyelmet fordít magára. Természetesen most sem azt javaslom, hogy szigorú diétát meg azonnal soksok sportot minden frissen diagnosztizáltnak, hanem csak szépen, csak nyugodtan, kényelmes odafigyeléssel karbantartható ez a probléma is.

A nagy tanulás közepette sokat voltam mostanában itthon. Kicsit unalmas ez az ücsörgés, naná, nem lehet 0-24 a könyvek és a füzetek fölött görnyedni. Ebben a nagy unalomban és koncentrálásban minden váratlan esemény könnyen elvonja a figyelmemet. Ilyen például az is, amikor repülők jelennek meg a város fölött.

Nem utasszállítókra gondolok, mert azokból van bőven, annyi, hogy ha mindet meg akarnám nézni, kiköltözhetnék az erkélyre is. A kisebb, fürgébb, figurázós repülőkre illetve az öregecske gépekre gonolok. Ezeket a hangjuk alapján ismerem fel. Néha csak elhúznak a ház fölött, de van, amikor maradnak és tesznek egy pár kört a város felett. Itt a közelben szoktak megfordulni, elég egyértelmű, ha "van valami".

diabetikus bodzaszörp eladó, 700 Ft/liter áron.

bőven van még a "raktárban", 0,5 és 1,5 literes kiszerelésben kapható.

idén kifejezetten ízletesre sikerült!

attól diabetikus, hogy nincs benne cukor (gyk. fruktóz sem).

akit érdekel, írjon a zsee.blog@gmail.com címre!

Tavaly év vége felé nyílt egy edzőterem a hegy lábánál. Októberben újravakolták a roskadozó falat és nyitottak egy ajtót a megálló felé, novemberben az ajtó mögött narancs színekben pompázó termet alakítottak ki, narancs gépekkel és olyan eszméletlenül jól kinéző, apró mozaikos csempével a fürdőkben ami nekem is kell, majd december elején megjelent a pultos csaj is. Az edzőtermet hamar belakták a környékbeliek, ezt láthatta mindenki, akár akarta, akár nem, ugyanis az ablakokon (melyek a buszmegállóra nyílnak) be lehetett látni.

Ez konkrétan azt jelentette, hogy minden várakozó a bent izzadókat nézegette. Vagy azért, mert így tartotta kedve, vagy mert nem volt más lehetőség, eddig ugyanis az ablakok és a peremek csak a támaszkodást szolgálták.

Emlékeim szerint már évek óta szeretnék megtanulni nagy járművet vezetni. Emlékeim valószínűleg azért nem csalnak, mert mindig, és a közvetlen környezetemet leszámítva mindenhol kinevettek ezért az álomért. Mondván, hogy nő vagyok, meg alig 50 kiló, meg vékony, vagyis soksok, férfiak szerint megdönthetetlen ellentét volt az elképzelésem és a megvalósítás között. Tavaly azonban annyira felerősödött bennem az elhatározás, hogy mostvagysoha alapon utánaérdeklődtem és belevágtam a dologba.

avagy lehet valaki szerencsés is

Volt nékem egy motorom, egy gyönyörű bordó 250-es Suzuki Banditom. Nagyon szép és jó és minden volt, de túl hamar vettem, túl hamar vártam el olyan tudást magamtól, amit nem 10km megtétele után birtokol az ember. Így egy idő után elkezdtem félni a saját motoromtól, és alig egy év után el is adtam. Egy ismerős vette meg, az az ismerős, aki motorozni tanított, aki segített a megvételnél is, és a motor is nála telelt a garázsban a kecskék mellett. Egyszóval megbíztam benne. Miért ne tettem volna? Úgy gondoltam, hogy ha felülök mellé és 160-as sebességgel sem félek mögötte, ráadásul jegy ideje ismerem, abból baj nem lehet. Pedig lett.

- Üdvözlöm, dr. Zsé vagyok a ***-tól, miben segíthetek? - kezdtem, mint minden hívást.

- Hello, egy szesszám kellene. - nem értettem, hogy pontosan mit akar, de tudakozik, az biztos.

Rögtön azzal kezdem, hogy tisztelet a kivételnek. És azzal folytatom, hogy van egy munkatársam, nevezzük Tominak. Tomiról azt kell tudni, hogy gyúr de nagyon, e szerint él és táplálkozik, és szerintem néha rásegít a dologra egy kis szintetikussal is. Legalábbis nem fogja nekem megmagyarázni senki sem, hogy ez mind természetes ami rajta van. Messziről nézve kicsit olyan mint Johnny Bravo a kártúnnetvörkön. Nem arra gondolok, hogy szép szőke, nagy szemüvege van, jó a sérója és jó a dumája (mert amúgy  egyik sem), hanem hogy olyan alakja van mint egy élére állított macisajtnak. Mitha cseppet aránytalanul terhelné a testét, hatalmas vállak meg karok, relatíve pálcikalábakkal megspékelve. 

Első megemlékezésre alkalmas találkozásom a zenehallgatással, mint olyannal, 8-9 éves koromban lehetett. Egy nyári táborban mindenki Eddát hallagatott, tetszett nekem is, mert jó dallamos volt, és hát mindenki azt hallgatta. Hazatérvén persze én is ilyen kazit akartam, de nagyon, otthon csak annyit kérdeztek, muszáj? Nem, nem volt muszáj, így elsikkadt a dolog hamar. Tulajdonképpen pár hét múlva nem is hiányzott.

A következő említésre méltó, és mint később kiderül, valószínűleg meghatározó esemény már 7. osztály év végén volt. Osztálykirándulni voltunk, és mindenki Scootert meg Prodigy-t hallgatott, este meg a kók-kók-cserrikók és társai szóltak a magnóból.