Zsé blogja

Anélkül, hogy túlságosan sokat magyaráznék a földrengésekről, megpróbálom mindenki számára érthetően bemutatni, hogy mi is található a földrengésfigyelő link alatt/mögött (jobb felső olvasnivaló doboz, második link). Az oldalt az Amerikai Geológiai Szolgálat, az USGS üzemelteti. A világ talán összes 2,5-nél nagyobb erősségű rengését jelzi az oldal. Köszönet érte.

Közeli rokonomnál - Apa - pár éve diagnosztizálták a cukorbetegséget. Az illető elég komolyan veszi a dolgot, félévente kontrollra jár, rendesen szedi a gyógyszert (csak egyfélét kell), mindemellett pedig olyan kiegészítőket is beiktatott, amik a javát szolgálják. Ezeket a kiegészítőket közösen találtuk ki, és közösen vezettük be, nem titkosak, de hasznosak.

Véleményem szerint egy ilyen helyzetben nem szabad "egyedül hagyni" senkit sem. Nem várhatjuk el senkitől, hogy míg mindenki vígan eszi ami neki tetszik, addig ő szigorú diétát tartson. Időben észrevett cukorbetegségnél szerintem nincs is szükség szigorú diétára, csak pár racionális változtatásra, amiket következetesen be kell tartani, lehetőleg "csoportosan". Egyedül nem megy.

Minap írtam egy őszinte de nem túl szívderítő bejegyzést. Most kiegészíteném azzal, hogy szerintem van egy másik típusú öngyilkosság is. Arra gondolok, hogy vannak betegségek és élethelyzetek, amiket ha nem veszünk komolyan, szintén erre a sorsra juthatunk.

De ne rohanjunk enyire előre. Én nem az elhízásról vagy a magas vérnyomásról szeretnék írni, hanem egy hasonlóan alattomos betegségről, a diabéteszről. Hogy egészen pontos legyek, az időskori vagy kettes típusú cukorbetegségről.

Az elmúlt hetekben Mr. Y eléggé elrúgta a pöttyöst. Ezt egy meglehetősen hosszú levélben fel is róttam neki. Mikor a levél után egy héttel felhívott, túl lelkes volt, én meg gyanakvó, így rákárdeztem. Nem, nem olvasta még, de most hirtelen nagyon ideges ettől, szóval mondjam már el telefonban, hogy mi is volt benne. Mivel én egyáltalán nem voltam ideges, és egy majd másfél oldalas levelet nem fogok telefonon összefoglalni (bár két szóban annyi, hogy elegem van) javasoltam, hogy talán fáradjon haza és olvassa el. Érdekes módon a technika ördöge a biztos ami biztos alapon kétszer is elküldött levelemet egyszer sem kézbesítette (...), így Mr. Y immár közepesen ideges állapotban találkozót kezdeményezett. Ezt hirtelen össze is hoztuk, cirka egy hét kellett hozzá. A köszönős részt hamar letudtuk, én meg szóban elismételtem a levelet. Egy korrekt bocsánatérés után azonban jelentős megkönnyebbülést véltem felfedezni hősünkön, amire rá is kérdeztem. Kábé két perc után kibökte, hogy ő tulajdonképpen azt gondolta, hogy valami szörnyűséget műveltem, aztán gyomormosásom is volt, úgyhogy bár én hihetetlen mérges vagyok, és meg is érti, de ne haragudjak, de ő jelenleg megkönnyebbült. Erre leesett az állam is. Ennyire nem ismer? Jesszus. Hogy én, ilyet? Soha!

Valójában itt kezdődik a mondanivalóm.

Azt hiszem, itt az ideje, hogy a névadóm ismertetése után én is bemutatkozzam. Dr. Zsé vagyok, más néven Zsófi.

1982-ben születtem Budapesten, itt is lakom egy kisebb vidéki és egy nagyobb külföldi kitérő mellett. Itt jártam általánosba, gimibe és egyetemre is. Tanárnak készülök, bár, hogy pontos legyek, már elég kész vagyok, és ha minden jól megy, júniusban diplomát is kapok. update (09.06.16.): kapok!!!

Az egyetemen kétszakos, azt leszámítva szakképzett is vagyok. Na de azt nagyon. Még az egyetem előtt csináltam meg az okj-t, egy évembe és majdnem egy tolószékbe is került, mivel volt egy kisebb balesetem.

Tudok pár nyelven, nem nagyon lehet az utcán ezekből összezavarni. Közepes nyelvvizsgám is van, egész pontosan kettő cé de négy bizonyítvány nyomja a fiókot. Felsőfokúra nem vágyom. Nem mintha ez olyan fontos lenne, de inkább leírom, hátha mégis valakinek az lesz.

Hobbijaim, nos, van egy pár. Szeretek vezetni, nem tudom, ez annak számít-e. Szeretek motorozni, galoppra járni, síelni, olvasni, gyakran sütögetek meg varrogatok (csak hogy valami csajos is legyen). Ezen kívül van még egy csomó minden amit szeretek de vagy idő, vagy pénz híján nem jutok hozzá, így nem sorolhatom őket ide.

Azt hiszem (nah, micsoda keret), ennyi elegendő is lesz. A többi úgyis kiderül :)

Az első bejegyzést Gábornak szentelem. Gábor egy hallatlanul intelligens, művelt, fantasztikus figura, sok érdekes dologgal a fejében, és hatalmas szívvel a mellkasában. Következetes, mellszélességgel kiáll amellett, amiben hisz és amit jónak gondol, időnként nem kímélve a saját érdekeit sem. Különleges személyiség. Talán nem meglepő, de megjelenése is különleges, kicsit bozont: sok a haja és ritkán nincs szakálla. Öltözködése nem túl trendi, és mindig van vele egy (lila?) bicikli. De ez nem számít igazán.

Gábor egy igen fontos pillére volt az életemnek az alatt a rövid idő alatt, míg a barátomnak mondhattam. Barátsághoz képest rövid idő, nagyjából két évig tartott. Nagyon sokat leveleztünk, volt időszak, amikor szinte naponta írtunk egymásnak. Ha visszaolvasom a leveleket, még mindig nem tartom elfecsérelt karaktereknek a leírtakat. Persze nem ment simán minden, egy kisebb kihagyás és egy jóval nagyobb félreértés után rendeztük sorainkat. Ismét beszélgettünk, leveleztünk, nagyon jól esett, hogy kapcsolatban vagyunk. Aztán történt valami, igazából nem is tudom, hogy mi. Csak sejtem. A lényeg, hogy megkért, ne írjak neki többet, és ő sem fog nekem.

És mégis miért róla szól az első bejegyzés? Hm. Egyrészt mert ő az egyetlen, akinek felvetettem, hogy mi lenne, ha blogot indítanék. Válasza csak annyi volt, hogy az embernek fel kell vállalnia magát és a véleményét. Végső soron Ő is így tett.

Másrészt pedig tőle kaptam a dr. Zsé nevet. :)

A mai nappal, azaz 2008. december 31-én elindul a blogom. Nagy nap ez nekem, mert alapos mérlegelés és több napi (heti) gondolkodás után vágok bele.

Hogy mi várható? Előbb-utóbb felépül a rendszer, kitalálok mindent és keresek egy jó sablont is, kitöltöm az ajánlókat és ... írok. Írok mindenről ami engem foglalkoztat, érint, vagy arra érdemesnek tartom. Alapvetően nem naplónak szánom a blogot, hanem egy szelepnek. Az agyam szelepének :)