Az első bejegyzést Gábornak szentelem. Gábor egy hallatlanul intelligens, művelt, fantasztikus figura, sok érdekes dologgal a fejében, és hatalmas szívvel a mellkasában. Következetes, mellszélességgel kiáll amellett, amiben hisz és amit jónak gondol, időnként nem kímélve a saját érdekeit sem. Különleges személyiség. Talán nem meglepő, de megjelenése is különleges, kicsit bozont: sok a haja és ritkán nincs szakálla. Öltözködése nem túl trendi, és mindig van vele egy (lila?) bicikli. De ez nem számít igazán.
Gábor egy igen fontos pillére volt az életemnek az alatt a rövid idő alatt, míg a barátomnak mondhattam. Barátsághoz képest rövid idő, nagyjából két évig tartott. Nagyon sokat leveleztünk, volt időszak, amikor szinte naponta írtunk egymásnak. Ha visszaolvasom a leveleket, még mindig nem tartom elfecsérelt karaktereknek a leírtakat. Persze nem ment simán minden, egy kisebb kihagyás és egy jóval nagyobb félreértés után rendeztük sorainkat. Ismét beszélgettünk, leveleztünk, nagyon jól esett, hogy kapcsolatban vagyunk. Aztán történt valami, igazából nem is tudom, hogy mi. Csak sejtem. A lényeg, hogy megkért, ne írjak neki többet, és ő sem fog nekem.
És mégis miért róla szól az első bejegyzés? Hm. Egyrészt mert ő az egyetlen, akinek felvetettem, hogy mi lenne, ha blogot indítanék. Válasza csak annyi volt, hogy az embernek fel kell vállalnia magát és a véleményét. Végső soron Ő is így tett.
Másrészt pedig tőle kaptam a dr. Zsé nevet. :)
